Templomunk története
Lórántháza.
„Lorántháza, kisközség, 77 házzal és 426, főleg ev. ref. vallású lakossal. Postája Nyír-Bakta, távirója és vasúti állomása Mária-Pócs. Az orsz. levéltárban őrzött oklevelekben e község már a XV. század elején a mai nevén szerepel. 1407-ben a Báthory család volt a földesura és ekkor a híres ecsedi uradalomhoz tartozott. A mult század elején Bekk Pál kir. tanácsosnak volt itt nagyobb birtoka, azután gróf Degenfeld Imrének és br. Podmaniczky Gézának, akik most is a birtokosai. A községben levő ref. templom nagyon régi építmény. A közelmultban a faluban honfoglaláskori régiségeket találtak..”
Borovszky: Magyarország Vármegyéi
Nyír-Bakta.
„Nyír-Bakta, kisközség, körjegyzőségi székhely, 131 házzal és 925, r. kath., g. kath., ev. ref. és izr. lakossal. Postája van, távirója és vasútja Mária-Pócs. A Zichy-okmánytárnak egy 1343-iki oklevele e községet „Bakcha” és „Bacca” formában említi, a XV. században azonban már Bakta néven szerepel. Ősbirtokosai a Baktayak voltak.
A róm. katholikus templomot is Baktay Máté építtette 1519-ben, a mint azt a templom bejárata fölött elhelyezett kőlap felírása bizonyítja. 1527-ben már Báthory Andrást iktatták be Bakta birtokába, és halála után több család osztozkodott az uradalmon, így: 1564-ben Joó Balázs, később Báthory Miklós, ki részbirtokait Borbély Miklósnak adta át, 1593-ban azonban már Tatay István a község kizárólagos földesura. Ő önttette 1596-ban a katholikus templom harangját. 1630-ban a Barkóczy és a Szentiványi család lép a Tatayak örökébe, de még ugyanazon évben Bethlen Istvánt és Pétert iktatják be a birtokba. Két évvel később a község az ecsedi várhoz és uradalomhoz csatoltatik.
Bethlen után gróf Barkóczy László birtokába kerül, kinek utóda a falut 1696-ban Kércsy Sándornénak zálogosítja el, de 1701-ben gróf Barkóczy Krisztina: Károlyi Sándorné ismét visszaváltja. Ezen házasságból származott Károlyi Klára, férjezett gróf Haller Gáborné, a ki e falut hozományképen kapta. A Haller család után a Bárczayak következtek mint földesurak; ezektől házasság útján bökönyi Beck Pál kapja, kinek a leánya: Paulina, gróf Dégenfeld Imre neje lett és ezen a réven került az uradalom a Dégenfeldek kezére. Dégenfeld Imre egyik leánya: Berta, jelenleg báró Podmaniczky Gézának, az uradalom mostani tulajdonosának a neje. 1658-ban Baktán kath. kápolna is volt.
A görög katholikus templom e század elején épült. Hajdan e községben megyei gyüléseket is tartottak, így 1710-ben, mint azt Szaniszló Zsigmond érdekes naplója említi.
Báró Podmaniczky Gézáné
Itt van báró Podmaniczky Gézának egyszerű, de szép, nagyobb szabású kastélya, mely egy 40 hold nagyságú remek parkban, magaslaton áll és a távolból impozáns látványt nyújt. Az uradalomhoz tartozik a község határában fekvő nagy halastó, ennek közelében van a mintaszerü méhes, míg a község másik oldalán a vármegye legnagyobb, legrendezettebb és vadban legbővebb erdeje terül el, melynek egyik, keresztutakkal átszelt szép tisztásán van gróf Dégenfeld Imrének díszes emlékköve.
A községben II. Rákóczy Ferencz is többször megfordult és több levele innen van keltezve. Menedékház is van itt és két gőzmalom.”
Borovszky: Magyarország Vármegyéi
Baktalórántháza
Református templom
Baktalórántháza az Észak-alföldi Régióban, Szabolcs- Szatmár- Bereg megye és a Nyírség mértani középpontjában, a Közép-Nyírség kistáj területén helyezkedik el, közvetlenül természetvédelmi területtel határos. A város két település, Nyírbakta és Lórántháza egyesítésével jött létre 1931-ben. A régészeti leletek tanulsága szerint már ősidők óta lakott az a terület, ahol a település fekszik.
Nyírbakta község neve 1282-ben tűnik fel először, majd 1332-ben, a pápai tizedjegyzék igazolja Szent András tiszteletére szentelt templomának létét. A falu nevét egy 1343. évi oklevél említi Bakcsha és Bacca formában. Lórántháza írásos említése 1321-ben (Lynder néven) maradt ránk. 1613-ban a Bethlen majd a Rákóczi család birtokaként szerepelt. A Rákóczi szabadságharc után földbirtokosa Károlyi Sándor, aki az 1600-as évek végén Nyírbaktát is birtokolta. A település kastély melletti temploma a XIII. században román stílusban épült, tornyát azonban a XVIII. században emelték.
A templomát birtokosa Baktai Máté 1519-ben újjáépíttette, ezt örökíti meg a bejárat fölötti kőlap. Egy harangot öntetett református földesura, Tatai István, 1587-ben. 1597-ben ref. Anyaegyház volt és református a templom is.
1658-ban az új birtokos egy kápolnát építetett, később ez is a reformátusoké lett.
1701-ben Károlyi Sándorné Barkóczy Krisztina lett a falu birtokosa, kinek lánya, hallerkői Haller Gáborné Károlyi Klára hozományba kapta meg a falut. A buzgó katolikus úrnő látva, hogy a reformátusoknak 1730-ban két romladozó imaházuk is van, azt ajánlotta a reformátusoknak, hogy segít nekik az egyiket rendbe hozni amely 60 vagy több éve a pusztában áll, ha odaadják a másikat a katolikusoknak. Katolikus forrás szerint a reformátusok a következő nyilatkozatot adták:
„Az baktai pusztulásban lévő templomot minden kényszerítés nélkül adták és engedték át prédikátoruk jelenlétében s mindnyájan: falu bírái és tanácsa s egész lakosi szavukat visszavenni nem kívánják.”
Saját forrásaink szerint, 1730-ban egyszerűen elvették a hívektől a templomot, amely ma is áll Nyírbaktán. Lórántházát először 1321-ben említi egy okirat Lyuder néven. A református templomot 1696-ban említik először az egri érsekség egyházi levéltárában található okmányban, melyben megemlítik, hogy Lórántháza kőtemploma a kálvinistáké és az elpusztult. Az úrnő betartotta szavát és megépítette régi romladozásából a lórántházi templomot a református híveknek, mely akkor már 60 éve pusztán állt.
Templomunk
Hajdú Miklós
Ezt követően Mezzei István prédikátor 1766-ban azt jegyezte fel, hogy a templomot kijavították, sőt 1768-ban a templomon nagyobb ablakokat nyitottak. 1769-ben új székeket, szószéket és ajtókat készítettek, melyekről K. Kormos Ferenc számtartó gondoskodott. Az 1809. évi jelentésben ezt olvassuk:
„Vagyon az ekklának egy igen szép kő temploma, kék festékű szélekkel, kő kathedrával, igen gyönyörűséges koronával, mely Tekintetes K. Kormos Ferenc baktai számtartó úr szorgalmatossága által 1769-ben építettetett.”
1835. október 15-én földrengés következtében nagy károkat szenvedett a templom, melynek újjáépítésére Fock Ignácz nagykárolyi építőmester és Hermaton András (Bagó Mihály) ácsmester kapott megbízatást. Az ünnepélyes alapkőletétel 1843. május 1-én, Fock Ignác építőmester felügyelete alatt történt meg. A munkákat 1844-ben fejezték be.
A hajó és a keleti rész megmaradt a régi templomból, nyugat felé megnagyobbított formában épült fel kelet-nyugatitengelyben, amikor is az új, részleteiben eklektikus torony a templomtest déli oldalának közepéhez épült, magassága 24 méter. A költségeket gr. Degenfeld Schomberg Imréné szül. Bökönyi Beck Paulina, valamint édesanyja, a Tégláson lakó özv. bárczai Bárczay Anna és testvére fedezték.
A 8 x 25 méteres belsőben sík, vakolt mennyezet, késő klasszicista berendezés és 430 ülőhely van. A szószék és a Mózes-szék klasszicizáló késő barokk stílusú. Orgonáját Kerékgyártó István építette 1908-ban hat változattal. A késő klasszicista templom műemlék jellegű. A templom szabadon álló, két végén trapézzal záródó, téglalap alaprajzú épület, déli homlokzat előtti háromszintes toronnyal. Kisméretű egyhajós templomát nyugat felé bővítették trapéz záródással. A hajó síkmennyezetes, nyugati végében három íven, két pilléren nyugvó karzattal. A berendezés barokkos padokból, empire papiszékből, hangvetős szószékből és ezzel egykorú kegyúri padokból áll. Templomunknak három harangja van. A 400kg-os acélharangot 1962-ben Diósgyőrben, a 94kg-os acélharangot 1856-ban Bochumban készítették, míg a 150kg-os harangját Szlezák László öntötte 1947-ben Budapesten.
A nők csoportja 1941-ben
Fényes Elek szerint Nyírbaktán 69 református és 653 más, Lórántházán 546 református és 127 más vallású lakott. Az 1911-13. évi névtárak szerint a már majdnem összeépült két községben: Nyírbaktán 374 református és 1003 más, Lórántházán 344 református és 143 más vallású lakott.